Czike László

A nagy német építőmester

Helmut Kohl és felesége, Maike Kohl-Richter oggersheimi otthonukban

Meghalt Helmut Kohl

A volt német kancellárnak köszönheti Németország az egységet, Európa pedig az eurót.

Életét családi tragédiák árnyékolták be, és legjobb tanítványa, Angela Merkel szúrta őt hátba. 87 éves volt.

Helmut Kohl múlt héten hunyt el 87 évesen. Ő kap először a történelemben európai temetést, özvegye pedig azt szerette volna, hogy német politikusok ne vegyenek részt rajta. Bizalmasai azonban figyelmeztették, hogy ebből könnyen botrány lehet, így végül lemondott erről az óhajáról.

Macron és Clinton is mond majd beszédet

Antonio Tajani, az Európai Parlament (EP) elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bi­zott­ság elnöke, Donald Tusk, az Európai tanács elnöke, valamint Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia államfő és Bill Clinton, volt amerikai elnök mond beszédet Kohl búcsúztatásán, július 1-jén az EP strasbourgi székházában, jelentették be szerdán Berlin­ben.

Az európai gyászszertartás után a koporsót a szövetségi rendőrség egy helikopterével Ludwigshafenbe - Helmut Kohl szülővárosába, lakóhelyére - szállítják, az uniós zászlót pedig német lobogóra cserélik, írja az MTI. Kohlt ezután Speyerbe szállítják, a katolikus székes­egyházba, ahol késő délután halotti misét mutatnak be a tiszteletére. Ezután a dóm előtti téren katonai búcsúceremóniát tart a Bundeswehr - a német hadsereg - díszegysége, majd Speyer­ben végső nyugalomra helyezik a korábbi kancellárt.

 

Blikk-összeállítás

 

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke levélben fejezte ki részvétét Helmut Kohl ko­ráb­bi német kancellár özvegyének. A dokumentumot a kormányfő honlapján hozták nyilvá­nosságra csütörtökön.

Korábban a politico.eu írt arról, hogy Kohl özvegye eredetileg nem szerette volna, hogy An­ge­la Merkel mondjon beszédet a legendás európai politikus, a múlt héten elhunyt Helmut Kohl július 1-i búcsúztatásán, helyette azt akarta, hogy külföldi politikusok, például Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondjon beszédet. Végül erről lebeszélték. Most a magyar mi­niszterelnök levelét nyilvánosságra hozták, nem kizárt, hogy ehhez hasonló sza­vak­­kal bú­csú­zott volna a sírnál is Kohl kancellártól:

A miniszterelnok.hu oldalon közzétett levélben Orbán Viktor azt írta:

Az egyesült Európa nagy építőmesterét veszítettük el Helmut Kohlban, éppen egy olyan időben, amikor az alapító atyák bátorságára, bölcsességére és messze tekintő képességére igen nagy szükségünk lenne.

A magyar kormányfő felidézte: Helmut Kohl a közép-európai nemzetek nagy barátja volt, ezért éreztek és tanúsítottak iránta bizalmat Magyarország mindenkori vezetői. Levele szerint ma is szükség lenne erre a bizalomra, hiszen Európában közös döntéseket hozni a kölcsönös biza­lom nélkül nem lehet.

Orbán Viktor szerint példa és iránytű marad Helmut Kohl ország-építő munkája. A német egy­ség megteremtője, így Németország újraalapítója élete legnagyobb tettével egyúttal Közép-Európa nemzeteinek szabadságát és függetlenségét is garantálta - tette hozzá.

A miniszterelnök hatalmas politikai és morális teljesítménynek nevezte egy nagy nemzet egyesítését úgy, hogy abból a többi nemzetnek is szabadsága és gyarapodása származzék. Mi ezt a szövetséget Németország és Közép-Európa között a jövőben is őrizni és mélyíteni akarjuk - fogalmazott Orbán Viktor, aki szerint ezzel tartozunk a nagy kancellár emlékének is.

A magyar kormányfő levelében arra is kitért: hálás azért, hogy Helmut Kohl barátként tekin­tett rá és mindig számíthatott segítő tanácsaira.

"Biztosíthatom arról, hogy a kancellár életművét a magyarok mindig Európa legértékesebb teljesítményei között tartják nyilván" - fogalmazott a miniszterelnök.

Helmut Kohlt péntek reggel ludwigshafeni otthonában, 87 éves korában, hosszú betegség után érte a halál. Tizenhat éven keresztül - 1982-től 1998-ig - volt Németország kancellárja, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) pedig huszonöt évig - 1973-tól 1998-ig - vezette. Mindkettő rekord a második világháború utáni német történelemben, de a halála után megjelent méltatások szerint mégsem ez a legfőbb érdeme, hanem a német egység helyre­állításában és az uniós integráció előmozdításában végzett munkája. (MTI)

Maike Kohl-Richter, a pénteken elhunyt Helmut Kohl volt német kancellár özvegye szerette volna, ha Angela Merkel német kancellár nem szólal fel férje július 1-jére tervezett temetésén. Helyette az özvegy Orbán Viktor és más külföldi vezetők beszédét hallgatta volna szívesen a Politico szerint.

Az özvegyet azonban tanácsadói lebeszélték erről a tervről.

Kohl özvegyéről évek óta cikkeznek a nyugati lapok, a Kohlnál évtizedekkel fiatalabb nő ugyan­is teljesen magához láncolta az öreg politikust, még a fiaitól is elidegenítette, és nem engedte a gyerekeknek, hogy látogassák az apjukat. Több lap szerint Kohl utóbbi években tett botrányos kijelentései mögött is jórészt a felesége hatása érződik.

A mostani program szerint a temetésen nemcsak Merkel, de Emmanuel Macron francia elnök, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Donald Tusk, az Európai tanács elnöke és Bill Clinton korábbi amerikai elnök is beszédet tart majd. (Politico)

Helmut Kohl korábbi német kancellár özvegye nem akarta, hogy Angela Merkel vagy bármely másik német politikus beszédet mondjon férje gyászszertartásán, írja a Politico.eu. Ellenben Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek örült volna.

 

„Isten nyugosztalja Magyarország barátját, a nagy öreget, Helmut Kohlt // Gott sei der Seele des Freundes Ungarns, des herausragenden Staatsmannes Helmut Kohl gnädig.”

Ezt jegyezte be Orbán Viktor, saját facebook-oldalán.

Részlet következik Tóth Gergely méltató írásából

„…A német egységért feladta a német márkát 

De igazságtalan lenne Kohlra mint a pártpolitikai manőverek nagymesterére emlékeznünk, mivel a német és a világpolitikában egyaránt történelmi jelentőségű tetteket hajtott végre.

Kohl a nyolcvanas évek közepén több fontos gesztussal tette egyértelművé, hogy az újból gaz­dasági nagyhatalommá váló Németország végleg leszámol a porosz/náci nagyhatalmi örök­séggel, és kész minden gesztusra a náci múlt lezárása érdekében (ez ugye Adenauer idejében még nem volt ilyen egyértelmű). 1984-ben François Mitterrand-nal közösen láto­gatta meg a verduni katonai temetőt, a rákövetkezendő évben pedig meginvitálta a G6-ok csúcs­találkozójára a Németországba látogató Ronald Reagant a bergen-belseni koncetrációs táborba, majd a bitburgi temetőbe – ahol egyébként nemcsak 2000 Wehrmacht-katona, de az SS néhány tucat tagja is feküdt. Szintén 1984-ben első német kancellárként felszólalt az izra­eli parlamentben, a Knesszetben.

 

François Mitterrand és Helmut Kohl 1984-ben Verdunnél

Fotó: Marcel Mochet

Kohl legnevezetesebb politikai eredménye kétségkívül a német egység megteremtése volt, melyet ma már természetesnek tartunk, de csak azért, mert elfelejtjük, hogy akkoriban a szov­jet vagy francia vezetésben még mindig élénken élt a két világháború traumája.

Ezért a megbékélési gesztusok kiváló befektetésnek bizonyultak akkor, amikor a szovjet tömb megrendülésével váratlanul napirendre került a német egység. Addig Kohl az ellenzékiként még bírált szociáldemokrata Ostpolitik-ot követte, és az NDK-val egy óvatos „élni és élni hagyni” viszonyra törekedett (1987-ben ő fogadta Erich Honeckert, az első olyan keletnémet vezetőt, aki az NSZK-ba utazott). 1989-ben viszont megragadta a német alaptörvényben szereplő lehetőséget (az 1948-as alaptörvényben is szerepelt, hogy a német egység megvalósulásáig hozták ideiglenes jellegű jogforrásnak), és intenzív kampányba kezdett, hogy minden európai nagyhatalom támogassa a német egyesítést.

Kevéssé ismert, hogy Kohl a francia és olasz támogatásért cserébe kínálta a közös európai valuta bevezetését. Az euróra ma már mindenki úgy tekint, hogy a német igényekre szabták, pedig François Mitterrand és Giulio Andreotti eredetileg a német gazdaság feletti kontroll eszközét látták benne, és a németeknek nagyon nem fűlött a foguk a nemzeti szimbólumnak számító jó német márkáról való lemondáshoz.

Kohl a keleti érdekelt feleket is megnyugtatta: A lengyeleket azzal, hogy a kitelepítettek szervezeteinek háborgása ellenére elismerte, Németország keleti határa a II. világháború után megállapított Odera–Neisse-vonalnál húzódik (pedig ez ugye teljesen önkényes volt, szín­német területekről űzték el a lakosokat). 1993-ban pedig Csehország felé vállalta, hogy lemond az akkor már etnikailag szintén megtisztított Szudéta-vidékkel kapcsolatos minden területi igényről.

Merkel szúrta hátba

Persze lehetetlen összefoglalni, mi is történt 15 év alatt Németországban, de az biztos, hogy Kohl nagyban hozzájárult ahhoz, hogy első demokratikus miniszterelnökünk, Antall József a szociális piacgazdaságot tekintse modellértékűnek. Kohl alatt állami ösztönzőkkel könnyí­tették meg a fiatalok munkavállalását, de közben a rendszerből kikerülő idősebbek számára megteremtették a teljes jóléti kedvezményekkel párosuló részmunkaidős állás jogi kereteit. A szociális háló is egyre kiterjedtebbé vált – igaz, sok területen komoly sérelmeket kiváltó korlátozásokkal.

 

Angela Merkel és Helmut Kohl 2005-ben

Fotó: Jean-Christophe Verhaegen

Az egység kancellárja nem meglepő módon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az 1990-es választáson, és 1994-ben is ismételni tudott – igaz, ekkorra már megkopott a fölénye. Az 1998-as választásokon a Gerhardt Schröder vezette szociáldemokraták meg is szerezték a többséget, a vereség után Kohl minden párttisztségéről lemondott (képviselői székét megtar­totta). Örökségét beárnyékolta az 1999-ben kirobbant Schwarzgeldaffäre, azaz vesz­te­getési botrány, amelyben kiderült, hogy Kohl és a pártvezetés tudtával folyamatosan érkez­tek a párt­hoz kenőpénzek.

A botrány hullámait lovagolta meg Kohl legjobb tanítványa, Angela Merkel, aki 1999-ben egész oldalas cikkben kelt ki politikai mentora ellen, és kerek perec kijelentette, hogy Kohl már csak tehertétel a pártnak. A sokak által némi joggal Kohl hátba szúrá­saként értelmezett cikk és az utána kitört vita repítette Merkelt a párt élére, amit Kohl soha nem felejtett el. Környezetének az általa csak Mädchen-nek, azaz kislánynak becézett Merkelről olyanokat mondott, mint

„Még késsel-villával sem tud rendesen enni. A hivatalos vacsorákon mindig rá kellett szólnom, hogy szedje már össze magát.”

Kohl egyébként Merkel fiskális fegyelmen alapuló politikáját is sokat kritizálta, az Európa jövő­jéről írt 2011-es könyvében egyenesen azzal vádolta a kancellárt, hogy

„Elpusztítja azt az Európát, amit én építettem!”

Tragédiák árnyékolták be életét

Kohl még 18 évesen ismerkedett meg feleségével, Hannelore Rennerrel, akitől két gyereke is született. Hannelore 2001-ben lett öngyilkos, a hivatalos álláspont szerint egészségügyi prob­lémái miatt, de igencsak mértéktartó lapok azt állították, hogy férje abnormálisan elhanya­golta őt, és nem bírta, hogy lényegében egyedülálló anyakánt kellett felnevelnie gyerekeit. Szegény Hannelorének ráadásul enélkül is borzalmas traumával kellett együtt élnie:

12 évesen szovjet katonák erőszakolták meg, majd kihajították a családi lakás ablakából.

A brutális bánásmód miatt eltört a gerince.

 

Feleségével, Hanneloréval 1988-ban

Fotó: Sanden

Kohl 2008-ban stroke-ot kapott, melynek következtében részlegesen lebénult és beszéd­zavarai is támadtak. A kórházban vette feleségül a régóta mellette álló, nála 35 évvel fiatalabb Maike Kohl-Richtert, akit azzal vádoltak, hogy elszigetelte őt családjától és legközelebbi mun­ka­társaitól. Kohl állapota az elmúlt években gyorsan romlott: 2010-ben epehólyag-, 2012-ben szívműtétet kellett rajta végrehajtani. Kohlt idén május elején is megműtötték, akkor egy új csípőízületi protézist ültettek be; június elején pedig bélműtétet végeztek rajta, ami után komplikációk miatt a sebészet intenzív osztályára kellett szállítani.

2016-ban Orbán Viktor meglátogatta őt. A magyar kormányfő a német-magyar barátság szimbólumának nevezte a német politikust. A látogatás után Orbán Viktor újságíróknak azt mondta:

„A német-magyar barátság egy különös dolog Európában, mély lelki barátság van mögötte, és ennek a barátságnak a szimbóluma Helmut Kohl kancellár.”

Azt mondta, azért jött el, hogy a magyarok nevében nagyrabecsülését fejezze ki, és meg­köszönje Helmut Kohlnak mindazt, amit Magyarországért tett. "Nagy értéke Helmut Kohl egész Európának" - fogalmazott Orbán Viktor, arra kérve a sajtó képviselőit, ne "rángassák be­le" az egykori kancellárt semmilyen aktuálpolitikai ügybe, "ő magasan fölöttünk áll, mai aktív politikusok fölött".

Szintén 2016-ban Orbán Viktor miniszterelnök írt előszót a volt német kancellár könyvéhez, amely akkor jelent meg Magyarországon. Kohl a menekültügyi helyzetről hasonlóan gon­dolkodott, mint Orbán, ám a megoldást a magyar miniszterelnökkel szemben a még erősebb európai együttműködésben látta. Kohl ugyanis arra figyelmeztetett, nem vezet semmi jóra a külön utas nemzeti politizálás.”

Helmut Kohl származása

Helmut Kohl

A zsidó író, Jakov Lind írja az 1988-ban Németországban megjelent könyvében, 'Der Erfinder = A feltaláló', (Carl Hanser kiadó, München, ISBN 3-446-14989-9) a 80-ik oldalon: "A mostani német szövetségi kancellár dédnagyapja nevét még 'n'-el írta 'l' helyett, és Buczacz-ban volt házaló. Okmányaim, bizonyítékaim vannak. Egy egész könyvtár a Vaduzi Nemzeti Bank trezorjában."

Kohl elődei tehát kazár zsidók voltak és Kohn néven a Galíciai Buczaczban voltak keres­ke­dők. Ezek szerint a Francia Forradalom idején a nagy zsidó nyugat felé ván­dorlás során és azután vándoroltak ki Németországba, itt megkeresztelkedtek és a németesen hangzó Kohl nevet vették föl. Treitschke történész írja le ezt az akkori történelmi folyamatot. Ez egybe­hang­zik Prof. Gotthold Rhode jelentésével, amelyet vastag történelmi művében '1000 éve szom­szédok', (Hase & Koehler kiadó, Mainz) ír le.

Előttem van egy névtelen írás, amelyen a Heilmann-Kohn család síremléke látható a bécsi központi temető kapujánál. Ott zsidó sírok vannak. A levélben ez áll: "A kép mutatja a Hei­lmann-Kohn család síremlékét, ahol a legtöbb fölirat héber nyel­vű. Itt vannak Helmut Kohl kancellár nagyszülei, Sara Kohn és Salomon Kohn eltemetve. A Kohnok galíciai zsidók voltak és Prágán keresztül jöttek Bécsbe. Halálukig Bécs­ben éltek és gazdag üzletemberekként voltak ismertek. Az utódaik Ludwigshafenbe köl­töztek, a Rajna mellé. Itt született 1930 áprilisában fiuk, Henoch Kohn. CDU- politikusként később Helmut Kohl-nak nevezte magát."

Hogy ez a történelmi történet még aktuális, azt a következő mutatja: Előttem van egy T. Rudolph úr, postafiók 130, 49328 Melle 5 -ből, aki a szövetségi kancellárt árulással vádolja. Azt állítja, hogy Helmut Kohl ismert tagja a kizárólag zsidókat fölvevő B'nai B'rith szabad­kő­műves páholynak. Ez a zsidó nagypáholy csak zsidó­kat vesz föl tagjai közé. Ő a világ zsi­dó­ságának fővezére minden akciójukban.

Azt is állítja, hogy ez a zsidó szabadkőműves páholy Kohl kancellárt a legmaga­sabb zsidó díjjal, a Josephs-díjjal tüntette ki, amelyet rendkívüli teljesítmé­nyekért adnak zsidóknak, akik a zsidó nép javára különleges cselekedeteket hajtottak végre. Menachem Begin is megkapta ezt a kitüntetést, mert népe érdekében rendkívüli cselekedeteket hajtott végre: 1945 és 1948 között pl. „kisöpört” palesztin arabokat Palesztinából, ahol is egy egész falu lakosságát, asszo­nyokat, gyerekeket, öregeket a Deir Jasin falu kútjába vettetett és kézigránátokat dobott rá­juk, hogy a haldoklók kiáltásait elhallgattassa. Miután ez a bestiális cselekmény ismert lett, az ara­bok elrettenve menekültek hazájukból - és a zsidók vették az országot tulajdonukba.

Rudolph azt is állítja, hogy Kohl magas rangú szabadkőműves és szoros barátja a szintén ma­gas rangú szabadkőművesnek, Mitterrandnak. Mint magas rangú szabad­kőműves köteles­sége a rend parancsainak engedelmeskedni. Hivatali esküjéhez nincs kötve. Kohl Rudolph szavai szerint a szabadkőműves zsidó Coudenhove-Calergie Pán-Európa mozgalmának is tag­ja. Éppígy a párizsi és londoni Roth­schild családdal is szoros barátságban van, és rendsze­resen részt vesz ezek családi ünnepségein.

A fenti dolgok Johannes Rothkranz könyveiben is megtalálhatók egy csomó más információ mellett (A maastrichti szerződések, I. és II. kötet).

Willi Brandt szefárd zsidó volt, valódi neve Herbert Ernst Karl Frahm volt és egy Lübecki sze­fárd zsidó családból származott.

Forrás: www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk0/kohlm.htm

Wir schaffen das! Angela Merkel – alias: „Mädchen”

Angela Merkel anyja lengyel zsidó, akitől jiddisül tanult, apja pedig szabadkőműves lutheránus lelkész volt.

 

Forrás:https://internetfigyelo.wordpress.com/2016/02/06/angela-merkel-anyja-lengyel-zsido-akitol-jiddisul-tanult-apja-szabadkomuves-lutheranus-lelkesz-volt/

 

Merkel maga is szabadkőműves, s ezeknek az ellentmondást nem tűrő parancsát teljesíti a bevándoroltatás ERŐLTETÉSÉBEN. Karrierjének elemzéséből kiderül, hogy skrupu­lus nélkül minden addigi támogatóját hátba döfte, és azokat kinyírta, ha ezzel egy lépést te­hetett felfelé a ranglétrán. Így nyírta ki Kohl kancellárt is, aki emlékirataiban meg­em­líti többek között azt is: “Merkelt meg kellett tanítani, hogy társaságban miként kell enni!” Pedig inkább arra kellett volna megtanítani, hogy a nyugatnémet politikai körökben mi­ként kell viselkedni, s miként kell a hazája érdekében tevékenykedni. De erre ma már a né­meteknek nincsen semmi erejük, és a tradíciójuk az amerikai megszállás alatt megsza­kadt! Szellemükben is vazallusokká váltak!

Angela Merkel az alábbi videóban a Knesszet­ben héberül kezdi a beszédét! Utána néme­tül folytatja és meghatódva mondja,  köszöni, hogy az anyanyelvén szólalhat fel. Ez elég­gé két­értelmű: melyik anyanyelvére gondolt? A héberre vagy a németre?

Reméljük, hogy a németek észhez térnek és Angela a nürnbergi bíróságon a vádlottak pad­jára kerül az időközben letartoztatott ránk vándorló terroristáival együtt!

Ez a megbízatása (akárcsak Gyurcsány esetében): saját országát szétverni és vele együtt egész Európát!

Fiatalon az NDK-ban az FDJ (az ottani KISZ) egyik vezetője volt, még egyenruhában is masí­rozott. Diáktársaival — egy lutheránus lelkész lányaként is — nudista strandra járt. (Ilyen strand létezett a “szocialista” NDK-ban!)

1993-ban barátja a fiatal, szintén keletnémet Thomas de Maizière-nek (aki szintén “keresz­tény­demok­rata”), - ő jelenleg a bevándorlást megengedő szövetségi német belügyminiszter. Thomas de Mazière nagybátyja volt az NDK utolsó belügyminisztere.

Ezek után van még min csodálkozni?

Angela Merkel származása

Angela Merkel az első gyermeke Horst Kasnernek, született KAZMIERCZAK, és Herlind Kasnernek, született JENTSCH, 1954-ben Hamburgban, mint Angela Dorothea Kasner. Két testvére van, Irene és Marcus. Az apa törvénytelen gyermeke ANNA RYCHLICKA KAZMIERCZAK-nak és Ludwik WOJCIECHOWSKI-nek, aki protestáns lelkész volt; az anya, Herlind JENTSCH lengyel zsidó Galíciából, tanár.

Anyai nagyapja, LUDWIK KAZMIERCZAK Posen-ből, az első világháborúban a né­me­tek ellen harcol a Haller-csapatokban, amely a lengyel önkéntesek csapata volt a fran­­­cia hadseregben (fényképpel bizonyítva!).

(Eredeti német szöveg: “ANGELA MERKEL wird als erstes Kind von HORST KASNER, geb. KAZMIERCZAK, und HERLIND KASNER, geb. JENTZSCH, 1954 in Hamburg (nach unbestätigten Quellen allerdings in den U.S.A.) geboren und bekommt den Namen ANGELA DOROTHEA KASNER. Sie hat (angeblich) zwei Geschwister, Bruder Marcus und Schwester Irene. Der Vater, uneheliches Kind von ANNA RYCHLICKA KAZMIERCZAK und LUD­WIK WOJCIECHOWSKI, ist evangelischer Pfarrer; die Mutter, eine polnische Jüdin aus Galizien, Lehrerin. Ihr Großvater mütterlicherseits hieß LUDWIK KAZMIERCZAK, stamm­te aus Posen und kämpfte im Ersten Weltkrieg gegen Deutschland. Das belegt ein Photo ihres Vet­ters zweiten Grades, Cousins ihres Vaters und Neffen ihres Großvaters, des 79 jährigen pensionierten Buchhalters ZYGMUNT RYCHLICKI, in der polnischen Zeitung „Gazeta Wyborcza“. Das Bild zeigt ihren Großvater in der Uniform der sog. Haller-Armee, einer Ein­heit von Polen, die in der französischen Armee gegen Deutsche kämpfte.”)

A német kancellárnő igencsak sok mindent csinált, jót is rosszat is, és már szinte a Margaret That­cher-i vaslédi, sőt titánlédi magasságokig emelkedett. Őszintén szólva, én is kedvelem Önt, Angéla! A sok brüsszeli bábbal szemben sem lehetett könnyű elérni, sőt kiharcolni, hogy az EU szürke eminenciása lehessen. Drukkoltam önnek, nehogy elrontsa ezt a remek imázst. Ötcsillagos elismerésem azért, hogy ezt a topnépszerűséget 10 éven át sikerült is megőriznie. Ha nincs ez a mániákus migráns-behívás, lassan már az EU-tagállamok nagy részével és a né­met néppel való szembeszállás, akkor nem is bújik ki a szög a zsákból. Angela drága! Eddig csak jó zsidónak és a rotary-sok csúcsköreihez tartozó magas fokozatú szabadkőművesnek tar­tottam, de az alább közölt titkok az ön másik, rejtett énjét is a nyilvánosság elé tárják. Üd­vözlöm abban az elit csapatban, ahová a titkos ügynökök, kémek tartoznak. Most már leesett, miért a nagy barátkozás ön és a KGB-s múltú Putyin között. Hát azért, mert ex-kollégák. Egy ideig mi is a CIA-nál regisztrált „baráti sajtó” voltunk (ugyanígy a Kremlben is), mert az át­kosban a főmunkatársunk, mint magas rangú kormányhivatalnok intézte el, hogy hivatalos kép­viseletük legyen Budapesten. E cikket is részben CIA-s információk alapján készítettük.

Kedves Angela, ha ön valóban az volt, amit állítanak, akkor fogadja elismerésem, ha meg al­jas rágalom az egész, akkor meg drukkolunk, hogy valótlan legyen, s ne rontsa az ön imázsát.

Nos, íme (németül):

http://www.voltairenet.org/article145118.html

A baloldali francia újságíró Thierry Meyssan cikke azt a gyanút kelti, hogy Angela Merkelt a ber­lini fal leomlása után a CIA alkalmazta, és az amerikai neokonzervatív körök segítették mai pozíciójába.

Angela Merkel karrierje

Férjének, Joachim Sauernek (http://de.wikipedia.org/wiki/Joachim_Sauer) alkalmazása olyan cé­geknél, amelyek a Pentagonnak dolgoznak, kísérő intézkedés lehetett. Merkel csodás fel­emelkedése után a szövetségi kormánynak még több német katonát kell Afganisztánba külde­nie.

Angela Merkel 1954-ben született Hamburgban. Születése után nem sokkal családja azt a szo­katlan döntést hozta, hogy áttelepül az NDK-ba. Apja, a lutheránus lelkész hamarosan sze­mináriumot alapított az NDK-ban és átvette egy fogyatékos otthon vezetését. Nem kritizálta nyíltan a rezsimet és privilegizált társadalmi státusza volt: két autóval rendelkezett és gyakran utazott nyugatra. Angela Merkel ragyogó diák volt és fizikai tanulmányait doktorátussal zárta. Férjhez ment Ulrich Merkel fizikushoz, akitől hamarosan elvált. Később Joachim Sauer pro­fesszorral élt együtt, aki maga is elvált volt és két gyermek apja.

Merkelné a Tudományos Aka­dé­mián a kvantumfizika kutatója lett.

Ugyanakkor politikailag elkötelezte magát a Freie Deutsche Jugend-ben (FDJ) (ami nálunk a KISZ-nek felelt meg – a ford. megj.), egy állami ifjúsági szervezetben. Ott az agit-prop rész­leg titkári státuszáig emelkedett, és a szocialista diktatúra politikai kommunikációjának egyik legfontosabb szakemberévé vált. Szakmai és politikai okokból gyakran járt a Szovjetunióban, főleg Moszkvában, amit az orosz nyelv jó ismerete megkönnyített neki. Bár a berlini fal leom­lását már régóta kívánták és előkészítették, 1989 novemberében minden kormányt meglepett. A CIA igyekszik maga dönteni az új kormánytagokról, amennyiben a régi rezsim felelőseit alkalmazza, akik készek az USA-t szolgálni, ahogy azelőtt a SZU-t.

Egy hónap múlva Angela Merkel átáll a másik oldalra, és hirtelen csatlakozik a Demokratikus Ébredés nevű, a nyugatnémet kereszténydemokraták inspirálta mozgalomhoz. Kezdettől fog­va ugyanaz a pozíciója, mint korábban, csak ezt most a nyugatnémet fogalmakhoz igazítják: Mostantól „sajtószóvivőnek“ nevezik. Hamarosan kiderül, hogy a Demokratikus Ébredés el­nö­ke Wolfgang Schnur, egykori Stasi-munkatárs. Angela Merkel közli ezt a fájdalmas hírt a sajtóval. Schnur úrnak vissza kell lépnie, ami lehetővé teszi, hogy Merkel legyen helyette a moz­galom elnöke.

Az utolsó parlamenti választások után az NDK-ban belép Lothar de Maizière kormányába és ott szóvivő lesz, bár a Demokratikus Ébredés a szavazatoknak csak 0,9 %-át kapta meg. Eb­ben az átmeneti időszakban aktívan részt vesz a „2+4“ megbeszéléseken, ami Berlin négy rész­re osztását és a szövetségesek általi megszállásának vet véget, valamint a német újra­egye­sítésről szóló tárgyalásokon. Hogy, ahogy mondja, megakadályozzanak egy masszív kiván­dor­lást keletről nyugatra, az NDK azonnali belépéséért küzd a piacgazdaságba és a német márka zónájába.

Élettársa Joachim Sauer az USA cég, a Biosym Technology alkalmazottja. Egy évet tölt San Diegoban (Kalifornia) annak a cégnek a laboratóriumában, amely a Pentagonnak dolgozik. Majd az Accelrys-nél lesz szakértő, egy másik, a Pentagonnak dolgozó társaságnál San Die­go­ban. Angela Merkel ez alatt angol tudását gyarapítja, a nyelvet ezek után remekül bírja. Amikor az NDK-t a Szövetségi Köztársaságba, a Demokratikus Ébredést pedig a CDU-ba viszik át, Angela Merkelt beválasztják a Bundestagba és belép Helmut Kohl kormányába. Bár ő nagyon szigorú erkölcsű, ezt a fiatal nőt választja keletről, aki gyermektelen és vadházas­ságban él – ifjúság- és nőügyi miniszternek. 14 hónap alatt sikerült az NDK ifjúsági szerve­zetében betöltött szerepéből – a kommunista propaganda felelőséből – átalakulnia a Szövet­sé­gi Köztársaság kereszténydemokrata ifjúsági- és nőügyi miniszterévé. Ebben az első hivatali időszakban azonban nagyon sovány mérleget tud felmutatni. Folytatva karrierjét a CDU-nál, Angela Merkel hiába igyekszik, hogy megválasszák a párt régiós elnökének Bran­denburgban. Lothar de Maizière-nek, aki a nemzeti párt alelnöke lett, távoli Stasi-kapcso­la­tokat rónak fel; le kell mondania, mire Merkelné foglalja el a helyét. 1994-ben Klaus Töpfer, Környezet-és Ter­mészetvédelmi, a reaktorok biztonságáért is felelős minisztert kinevezik az ENSZ környe­zetvédelmi programjának igazgatójává a Német Kereskedelmi és Iparkamara éles támadásai után. Töpfernek felróják, hogy alábecsüli a gazdasági realitásokat. Erre Hel­mut Kohl vé­dencét, Angela Merkelt teszi meg helyére, ami a válságnak véget vet. Hivatalba lépése után azonnal elbocsát minden magasabb funkcionáriust, akik elődjéhez hűek maradtak. Ebben az idő­ben köt baráti kapcsolatot az akkori francia hivatali kollégájával, Dominique Voynet-val. 1998-ben Kohl kancellár tudatja az USA-val, hogy nem egyezik bele a koszovói nemzetközi in­tervencióba. Teszi is ezt akkor, amikor Gerhard Schröder szociáldemokratái és Josch­ka Fischer zöldjei Slobodan Milosevicet Adolf Hitlerhez hasonlítják és humanitárius há­­­bo­rúra szólítanak fel. Az amerika-párti sajtó támadja a kancellárt, amikor az ország újra­egyesítése utá­ni gazdasági nehézségeiért teszi felelőssé.

A kereszténydemokratákat 1998-ban egy vörös-zöld hullám elsöpri a választásokon. Schröder kancellár lesz és Fischert nevezi ki külügyminiszternek. Hamarosan szemére vetik Helmut Kohlnak és környezetének, hogy titkos pénzt fogadtak el a CDU részére, de egy ígéretre hi­vatkozva nem adják meg az adományozók nevét. Erre föl Angela Merkel a «Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban» [1] állásfoglalást hoz nyilvánosságra, hogy elhatárolódjon men­torától. Ezzel kényszeríti Helmut Kohlt, hogy vonuljon vissza a pártból, majd nem sokkal utána, a CDU új elnökét, Wolfgang Schäuble-t is. A közerkölcs nevében átveszi a párt el­nökségét. Ezután alkalmazkodik a kereszténydemokrata erkölcshöz, és feleségül megy part­neréhez. Ettől kezdve Angela Merkelt két fontos sajtócsoport támogatja nyíltan. Számíthat Friede Springerre, az Axel-Springer-Csoport örökösére (180 újság és folyóirat, köztük a «Bild», «Die Welt»). A csoport újságíróinak egy kiadói záradékot kell aláírniuk arról, hogy a transzatlanti kapcsolatok fejlődéséért és Izrael állam védelméért fognak síkra szállni.

Angela Merkel számíthat barátnőjére, Liz Mohnra is, a Bertelsmann-csoport igazgatónőjére, az európai média legfontosabb alakjára (RTL, Prisma, Random House usw.). Frau Mohn a Bertelsmann-Alapítvány alelnöke is, amely az euro-amerikai kapcsolatok intellektuális osz­lopa. Angela Merkel támaszkodik Jeffrey Gedmin tanácsaira, akit a Bush-klán külön az ő szá­mára küldött Berlinbe. Ez a lobbista először az American Enterprise Institute-nak (AEI) [2] dolgozott Richard Perle és Dick Cheney felesége alatt. Nagyon bátorítja, hogy az eurót igazít­sa a dollárhoz. Az AEI-ben előbb a New Atlantic Initiative-t (NAI) vezette, amely Európa minden fontos amerika-barát tábornokát és politikusát egyesíti. Együttműködött a Project for a New American Century (PNAC) nevű neo-konzervatív programban és ebben ő fogalmazta meg a fejezetet Európáról. Ott írja, hogy az EU-nak a NATO ellenőrzése alatt kell maradnia, és ez csak akkor lesz lehetséges, ha gyengíteni lehet az „európai emancipációs követeléseket“. [3] Ugyanakkor ő a CCD (Council for a Community of Democracies) igazgatója is, [4] amely kétsebességű ENSZ-et követel, és átveszi Berlinben az Aspen-Institut vezetését. [5] Elutasítja barátja, John Bolton [6] ajánlatát, hogy az USA helyettes nagykövete legyen az ENSZ-nél, hogy teljesen Angela Merkel támogatásának szentelhesse magát. 2003-ben a State Depar­te­ment rábíz Jeffrey Gedminre és Craig Kennedyre egy terjedelmes programot a „nyilvános diplomáciáért“, vagyis propagandáért, amely többek között nyugat európai újságírók és véle­ményformáló intézmények titkos támogatását tartalmazza.[7] 2003-ban Gerhard Schröder ellen­zi Irakban az anglo-amerikai hadműveleteket. Angela Merkel erre nyilvánosságra hoz egy állásfoglalást a Washington Postban, [8] amelyben visszautasítja a Chirac-Schröder-dokt­rinát Európa függetlenségéről, hangsúlyozza Amerika iránti háláját és barátságát, és támogatja a háborút. 2004 májusában azzal zavarja össze a helyzetet, hogy keresztülviszi Horst Köhler bankár megválasztását szövetségi elnökké, aki (a Maastrichti Szerződés fő megszerkesztője, amely szerződés az euró bevezetéséről szól), az Európa Újjáépítési és Fejlesztési Bank egyko­ri elnöke és az IWF igazgatója. Ezután egy „hazafias“ kampányt indít a radikális iszlám ellen.

A 2005-ös parlamenti választások egész kampánya alatt kipellengérezi az emelkedő munka­nélküliségi számokat és a szociáldemokraták képtelenségét, hogy ezeknek gátat vessen. Erre a CDU 21 százalékpont előnyt szerez a felmérésekben. Ebben a helyzetben titkos tanácsadója Jeffrey Gedmin a „Der Welt“-ben közöl egy neki címzett nyílt levelet. A német gazdasági modell kritikája után így folytatja: „Mielőtt az országot előbbre tudná vinni, le kell győznie intellektuálisan ezeket a nosztalgiázókat. Amennyiben Sarkozy úr követné Chirac urat, Fran­ciaország talán fellendül. Kár lenne, ha Németország tovább hanyatlana.“ Ezt a meghívást kö­vetve, Angela Merkel végre ismerteti megoldási javaslatait. Előretolja egyik tanácsadóját, az al­kotmánybíróság egykori bíróját, Paul Kirchhofot, és rábízza a «Neue Soziale Markt­wirt­schaft» [9] nevű kezdeményezést. Bejelenti a progresszív jövedelemadó leállítását: ugya­n­az a százalék legyen érvényben a szűkölködőnek is, mint a dúsgazdagnak. Gerhard Schröder, a tá­vozó kancellár élesen kritizálja a projektet egy televíziós vitában. A CDU elő­nye elpárolog. Végül a CDU a szavazatok 35%-t, az SPD 34%-t kapja, a többi megoszlik a kis pártok között. A németek már nem akarják Schrödert, de Merkelt sem. Hosszas és fárasztó tárgyalások után létrejön egy nagykoalíció: Angela Merkel kancellár lesz, de a minisz­té­riu­mok felét át kell en­gednie az ellenzéknek.

A Libanon elleni izraeli intervenció alkalmával keresztülviszi a német flotta bevetését a FI­NUL keretében, miközben kijelenti: «Ha Németország létjogosultsága abban áll, hogy Izrael létjogát garantálja, most, amikor ez a lét veszélyben van, nem maradhatunk tétlenek.“ 2007. ja­nu­ár 1. óta Angela Merkel vezeti az Európai Uniót. Nem titkolja szándékát, hogy Fran­cia­országot és Hollandiát kényszerítse, hogy fogadják el az európai alkotmány tervének egy má­sodik változatát, bár ezek az országok az első változatot népszavazással elutasították. Azt a szán­dékát sem titkolja, hogy feltámassza az észak amerikai szabadkereskedelmi zóná­nak az eu­rópaival való összekapcsolásának projektjét egy „nagy transzatlanti piac“ kialakí­tá­sá­ra – Sir Leon Brittan elképzeléseinek megfelelően.

A következő hosszú és részletes cikkben leleplezik Merkelt és Sárközy-t, mint CIA-ügynö­kö­ket (német nyelven):

Sind Angela Merkel und Sarkozy CIA-Agenten?

Forrás: www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk0/kohlm.htm

Európa nagy építőmesterei

Mint láthatjátok, Helmut Kohl, volt nagynémet kancellár – Orbán Viktor, ma­gyar minisz­terelnökünk szerint: „Európa nagy építőmestere” - halálát, érdemei méltatását, Angela Mer­kellel közös, illetve párhuzamos életútjukat az inter­neten fellelhető érdekes forrásokból igye­keztem megközelíteni, illusztrálni. Különös tekintettel, hogy semmi és senki nem az, ami­nek lát­szik. Különösen igaz ez a politikára, a politikusokra, mert mint tudjuk, a politika az álcázás és a hazug­ság művészete. Nem beszélve arról, a politika a hatalom (a más emberek, a VI­LÁG feletti rendelkezés „jogának”) megszerzése, visszaszerzése illetve eloro­zása és meg­dön­tése – a PÉNZ! – körül forog, s mint ilyen kéz a kézben jár egy­felől a bankárvilággal, más­felől az ok­kultista gyökerekkel, ami nagy ritkán „éppen” valamelyik világvallással „egye­zik”, vagy ko­kettál. Az alábbi idézetek arról tudósítanak, hogy mennyire másképpen látja a VILÁGOT a Szentszék, a Vatikán, mint amilyennek mi megéljük, illetve amilyen valójában…

Ebből megtudjuk, hogy az Egyesült Európa terve alapvetően szentszéki kezdeményezés…

(Node… - vajon tényleg az? Vagy valamikor az volt? S ha igen, mi a valódi célja?)

Szentszék \ Események

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” – az egységes Európa alapító atyái­nak álma (Robert Schuman)

 

Róma 1957. március 25. Európai gyümölcsoltás - ASSOCIATED PRESS

24/03/2017 11:34

Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi és Robert Schuman – ennek a három keresztény ál­lam­férfinak a nevéhez fűződik földrészünk egyesítésének terve, amelynek első konkrét lé­pé­se 1951-ben, az első nemzetek feletti európai intéz­mény, az Európai Szén- és Acél­közös­ség, a ma­i Európai Unió elődje létrehozása volt.  Közülük kettőjüket, Alcide De Gasperi olasz, és Ro­­­bert Schuman francia politikusokat már megilleti az „Isten Szolgája” megnevezés, folya­matban van bol­doggá avatási eljárásuk. Emlékük élénken él a földrész egyes keresztény kö­zös­­­ségeiben – erre példa, hogy a lengyel főpásztorok március 13-án és 14-én tartott plenáris ülésükön, amelynek végén arra kérték a híveket, hogy imádkozzanak Európáért, ismételten leszögezték: támogatják Alcide De Gasperi és Robert Schuman, az Európai Közösség megál­mo­dóinak boldoggá avatását.

De Gasperi és Schuman már Isten Szolgái közé tartoznak

Több szervezet, társulat részéről jelezték a kérést, hogy indítsák el Konrad Ade­nauer (1876-1967) német szövetségi kancellár, gyakorló katolikus boldoggá avatási eljárását is. Az ál­lam­férfi, aki 1950-től 1966-ig a Német Keresztény­demokrata Unió elnöke is volt, németként, eu­rópaiként és keresztényként jel­lemezte saját magát. Híres mondása ma is időszerű: „Egy po­litikus a leg­közelebbi választásokra gondol, egy államférfi a következő nemzedékre”.

Konrad Adenauer politikáját az egyház társadalmi tanítása ihlette

1933-ban, mint a nácizmus nyíltan megvallott ellensége, a Gestapo elől Koblenz közelében, a Raj­nától néhány kilométerre fekvő Maria Laach-i bencés apátság kolostorában talált me­nedéket. Az itt eltöltött egy éves időszakban ismerkedett meg XIII. Leó pápa „Rerum no­varum” és XI. Pius pápa „Quadragesimo anno” enciklikájával, az egyház szociális taní­tásával. Ezekből a pápai körlevelekből merítve dolgozta ki mély keresztény hittel áthatott társadalmi programját. Ennek alapgondolatát képezte, hogy az Isten által meghatározott ren­det kell meg­valósítani a modern társadalmi szférában is. Az egyre terjedő materializmus el­lensúlyozására sürgette: „minden nemzetben hozzanak létre keresztény pártokat, amelyek hassák át keresz­tény lelkülettel a politikai, gazdasági és társadalmi életet, valamint te­remt­senek minden állam­polgár számára keresztény létfeltételeket, szem előtt tartva a ke­resz­tény etikát”. 1956-ban mond­ta egy nagygyűlésen: „Kereszténynek lenni valami nagyon hatalmas, olyan valami, ami na­gyon nehéz. Szerényen meg kellene elégednünk annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törek­szünk rá, hogy keresztények legyünk. Erőfeszítéseinkkel igyekszünk ke­resz­tényként élni és ezen az úton haladva szeretnénk lassan a tökéletesség egyre magasabb fokait elérni”. Álma az volt, hogy Európa ne csak közös ház, hanem egyben a sza­badság háza is legyen minden euró­pai számára.

Szent II. János Pál: a keresztény politikusok gazdagítsák Európa atyjainak örökségét

Mint ahogy Szent II. János Pál 2003. november 7-én a Robert Schuman Alapítvány tagjaihoz intézett beszédében emlékeztetett rá: „Az európai földrész egyesítésének legfőbb előmozdítói olyan férfiak voltak, akiket mély keresztény hit hatott át: Adenauer, De Gasperi és Schuman. Hogyan is becsülhetnénk alá azt a tényt, hogy 1951-ben, mielőtt megkezdődtek volna a ké­nyes kérdéseket érintő tárgyalások, egy Rajna-parti bencés kolostorban találkoztak, hogy el­mél­kedjenek és imádkozzanak?”

A szent pápa hozzátette, egyben meghatározva minden keresztény politikus feladatát: „Rátok is az a kötelesség hárul, hogy ne pusztán megőrizzétek és védelmezzétek, hanem fejlesszétek to­vább és szilárdítsátok meg azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy ál­lam­férfiak hagytak az utókorra”.

Európát nem lehet valamilyen közös szerkezetben integrálni

Robert Schuman, (1886-1963) kereszténydemokrata politikus, Franciaország külügymi­nisz­tere 1950. május 9-én a párizsi külügyminisztérium, a Quai d’Orsay, híres Óra szalonjában je­len­tette be a nemzetközi sajtónak a francia kormány kezdeményezését, olyan új politikai és gaz­dasági együtműködést javasolva Európa számára, amely kizárja a háborút a kontinens or­szá­gai között.  Nyilatkozatát ezekkel a tömör, ma már történelmi szavakkal kezdte: „A világ­bé­két csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfe­szí­té­seket teszünk”. Az ún. „Schuman-nyilatkozat” megállapította: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni”. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség. A min­den évben május 9-én megrendezett Európa-nap, az európai béke és egység ünnepe erre a nyilatkozatra emlékezik. Az európai parlamenti választásokat is ötévente ezen a napon tartják.

A Párizsi szerződés volt az első lépés az európai egység útján

A Szent II. János Pál által említett Párizsi szerződés, amelyet 1951. április 18-án írtak alá a fran­cia fővárosban, létrehozta Franciaország, az NSZK, Olaszország és a Benelux államok kö­zött az Európai Szén- és Acélközösséget, amely később az Európai Unió részévé vált. A szén­bányászat és az acéltermelés közös ellenőrzése nagy előrelépést jelentett a földrész egysé­gének megteremtésében. Franciaország és Németország között a szerződés egyben véget ve­tett az Elzász-Lotaringia szén- és vasérckészleteiért dúló hosszú háborúskodásnak.

Az egységes Európa alapköve a nemzetek közötti egyenlőség

Schuman és az európai egységtörekvések megálmodói, az Európai Unió alapító atyái előtt tá­voli célként az európai föderáció megteremtésének gondolata lebegett, amelyhez felfogásuk sze­rint lépésről lépésre haladva lehet eljutni, a Franciaország és Németország közötti meg­bé­ké­léstől kiindulva. Schuman  az európai közösséget nem egy központi hatalomként, nem egy­fajta „birodalomként”, „szent szövetségként” képzelte el, hanem olyan unióként, amelynek alap­köve a demokrácia, a nemzetek közötti kapcsolatok egyenlősége. Ez pedig a keresztény ta­nításból fakad.

A Krisztus előtti történelmi időszakban nem lehet demokráciáról beszélni

Schuman hirdette, hogy a demokrácia akkor született, amikor az ember arra kapott felhívást a kereszténységben, hogy földi életét az emberi méltóságnak megfelelően, az egyéni szabadság, valamint mindenki jogainak tiszteletben tartásával, a mindenkit magába foglaló testvéri sze­retet gyakorlata révén valósítsa meg. „A kereszténység megtanította minden ember egyen­lőségét, fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Tudatosította a munka méltóságát, a lelki értékek elsőbbségét, amelyek egyedül képesek arra, hogy megne­mesítsék az embert”.

„Unió, kohézió, koordináció” – egység, összetartó erő, összehangolt tevékenység

Robert Schuman célja nem az volt, hogy egy államok feletti államot hozzon létre, hanem az „unió, kohézió, koordináció”, vagyis az egység, az összetartó erő és az összehangolt tevé­keny­ség jelentették számára az elsődleges szempontokat, ahogy ezt „Európáért” című köny­vében kifejtette. Mindez azonban csak akkor tud valóban működni, ha érvényesül az alapelv: minden tagállam egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel rendelkezik.

A keresztény politikus teremtse meg a spirituális és a profán közötti összhangot

Elképzelése szerint világosan meg kell különböztetni a „császár és Isten” szféráját. Vagyis a kereszténységet ne vessék alá egy sajátos jogi rendszernek. Az egyház őrködjön a természeti törvények és a kinyilatkoztatott igazságok tiszteletben tartásán. A felelősségteljes politikus feladata, hogy megteremtse a spirituális és profán megfontolások rendjének – gyakran nem könnyű, de szükséges – szintézisét. A demokrácia és a kereszténység egymással össze­fo­nódva hatotta át Robert Schuman európai tervét. Meghatározása szerint a demokrácia a „nép szol­­gálatában áll, s annak egyetértésével működik”, létét pedig a kereszténységnek köszönhe­ti.

Európa békéje a világbéke kulcsa

A második világháború által okozott hatalmas pusztítás, a spirituális, erkölcsi, humánus és anya­gi értékek mélyzuhanása kihívást jelentett mind a földrész népei, mind az egyének szá­má­ra. A kölcsönös gyűlölet újjáéledését csak az akadályozhatja meg, ha magukévá teszik a kiengesztelődés és béke keresztény üzenetét – ez volt Robert Schumann álláspontja, aki azt hirdette: „Európa békéje a világbéke kulcsa, Európában a béke szükséges alapfeltétele a Franciaország és Németország közötti kiengesztelődés”.

Az eredeti tervben nem szerepelt a nemzetállamok felszámolása

Schumannak nem az volt a célja, hogy az európai államokat összevegyítse, hogy nem­zet­álla­mok feletti szuperállamot hozzon létre.  Meggyőződése volt, hogy az európai államok törté­nel­mi valóságot képviselnek, felszámolásuk lehetetlen lenne pszichológiai szempontból is. Kü­lönbözőségük éppen előnyt jelent; semmiképpen sem szerepelt tervei között a nemzet­álla­mok uniformizálása, egyszintre hozása. Francia igazságügyi miniszterként (1955-1956) az Eu­rópai Mozgalom elnöke lett, majd 1958-ban a strasbourgi Európa Parlament elnökévé vá­lasztották. Olyan nemzetek feletti struktúrát képzelt el, amely nem szünteti meg az etnikai és politikai határokat, nem zúzza szét a nemzetállamok szuverenitását, hanem a történelmi múlt meg­tagadása nélkül teremti meg a szövetségi szintű együttműködést, a szolidaritást az egyen­lő jogokkal és kötelességekkel rendelkező európai államok között. A vallás egyént és társa­dalmat formáló erejét egyetlen állam sem hagyhatja figyelmen kívül. Összetartó spirituális ere­jévé válhat az európai intézményeknek, a gazdasági és politikai egység megteremtésének, hi­szen Schuman elképzelése szerint a „szó keresztény értelmében vett általános demokrácia meg­valósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet”.

A politikusokra sajátos erkölcsi felelősség hárul döntéseikben

Alcide De Gasperi (1881-1954) 1881-ben született az észak-olaszországi Trentino tarto­mányban. Mély katolikus hite átitatta egész politikai tevékenységét. Őrá is nagy hatást tett XIII. Leó pápa „Rerum novarum” enciklikája. Ennek tanulmányozása nyomán alakult ki az a meggyőződése, hogy az egyház szociális tanítását össze kell egyeztetni a politikai mozgal­makkal. A katolikus politikai szervezetek az egyház elvárásainak megfelelően hajtsák végre társadalmi programjaikat. Fontos közvetítő szerepet töltött be az európai integráció kezdeti szakaszában az évszázados ellentéttekkel küzdő Németország és Franciaország között.

A keresztény politikus döntéseit mindig ragyogja be az egyház tanítása

XVI. Benedek 2009. június 20-án, az Alcide De Gasperi Alapítvány tagjaihoz intézett be­szédében a következő szavakkal méltatta az olasz kereszténydemokrata politikust, aki 1945-53 között a miniszterelnöki tisztséget töltötte be: a lelkiség és a politika kiválóan egyesültek személyiségében. Ratzinger pápa emlékeztetett rá, hogy De Gasperi 1902-ben a trentói kato­likus kongresszuson felvázolta a világi apostolkodás fő vonalát, amely egész életét végig kí­sér­te: „Nem elég saját magunkban megőriznünk a kereszténységet, hanem a katolikus erőink egészével küzdenünk kell, hogy visszaszerezzük a hitnek az elveszett területeket”. Követke­zetesen hűséges maradt az emberi és keresztény értékekhez. Azt hirdette, hogy a demok­ra­tikus rendszerben a politikus sajátos felelősségű közigazgatási küldetést kap, de ezzel pár­huzamosan erkölcsi felelősséggel is tartozik saját lelkiismeretének. A keresztény politikus döntéseit mindig ragyogja be az egyház tanítása.

A Római Szerződés az Európai Unió alapdokumentuma

Az Európai Unió 27 államának hivatalos küldöttségei ezen a szombaton Rómában arra em­lékeznek, hogy a hat alapító, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a három Benelux állam képviselői 1951. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony liturgi­kus ünnepén írták alá a „Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról” elneve­zésű dokumentumot, amely mind a mai napig az Európai Unió alapdokumentuma  és legfon­tosabb jogforrása a későbbi – főleg maastrichti és a lisszaboni kiegészítésekkel együtt.

Az elmúlt hat évtized számos gyökeres változást hozott, a kettészakított földrész egyesítése után azonban újabb kihívásokkal kell szembenéznie Európának. Az alapítók szándékával el­len­tétben nem valósult meg az egyes országok jogegyenlősége, veszélybe került a nemzet­álla­mok szuverenitása, a kontinens keresztény arculata. Emlékezzünk Goethe szavaira, aki szerint „Európa zarándokutak mentén született, anyanyelve pedig a kereszténység” és konkrét tettek­kel védjük meg őseink örökségét.

(vm)

Magyar Katolikus Lexikon: Páneurópa Unió

Páneurópa Unió, Páneurópai Mozgalom (angolul: Pan European Union): 1923. X. 1: Ric­hard Coudenhove-Kalergi gróf alapította Bécsben (Ausztria.). 1973: Strasbourgban (Fran­ci­a­­ország) elfogadták új alapszabályát. Székhelye München (Németország), elnöke: Habsburg Ottó. Eredeti célja az volt, hogy előmozdítsa Európa politikai egységesülését, a közös európai ha­zafiasság szellemének kialakulását; törekvést az Európai Államok Föderációjának létreho­zására, amihez a Svájci Államszövetséget tekintette példának. A Közös Piac, majd az Európai Unió létrejötte után célja már az Európai Egyesült Államok létrehozása a szabadság, a szub­szi­diaritás, az egyéni felelősségtudat és a keresztény humanizmus szellemében. Konferenci­ákat, szemináriumokat szervez. A kormányok és a vezető politikusok körében kampányokat foly­tat az Európai Uniónak Európai Egyesült Államokká fejlesztése érdekében. Létrehozta a Coudenhove-Kalergi Alapítványt. Tagsága: nemzeti szervezetek 29 országban, köztük Ma­gyar­országon; egyének további 6 európai és 6 más földrészen levő országban (1996). Közle­ményei: International Paneuropa Jugend (kéthavonta), Paneuropa (negyedévente). N. D.

YIO 1993: I:1289; 1997/98 I:1394.

Lopakodó népirtás Európa népei ellen

A tömeges bevándorlás egy olyan jelenség, melynek kiváltó okait a mai napig ügyesen ken­dőzi el a multikulturalista propaganda, mely azt – tévesen – elkerülhetetlen történelmi folya­matnak állítja be. Ezen cikk célja az, hogy rámutasson a harmadik világbeli bevándorlás mes­terségesen előidézett voltára, melyet sokan a modern világ, a társadalmi “fejlődés” elkerül­he­tetlen velejárójaként akarnak láttatni; ez a folyamat valójában egy több évtizedes, tudatos ter­vezés eredménye, hogy kontinensünk arculata végleg megsemmisüljön. Kevesen tudják, hogy az európai integráció egyik fő megindítója ugyanaz a személy volt, aki lerakta az ideológiai alapjait az európai népek ellen folyó csendes népirtásnak. Egy sötétlelkű emberről van szó, akinek a létezése ismeretlen a tömegek számára, de az elit az Európai Unió megalapítójának tartja. Neve: Richard Coudenhove-Kalergi, akinek az apja egy osztrák diplomata volt: Hein­rich Coudenhove-Kalergi, akit rokoni szálak fűztek a Kallergis elnevezésű bizánci császári csa­lád­hoz, édesanyja a japán származású Mitsu Aoyama volt. Richard Kalergi a háttérből mű­köd­ve, távol a nagyközönség fürkésző tekintetétől, sikeresen győzte meg Európa legfontosabb államfőit az európai integráció tervének végrehajtásáról, mivel személyes ismerőse volt a ko­ra­beli európai nemesek és jelentős politikusok mindegyikének, és mivel megörökölte a neme­si származású, diplomata édesapjának a politikai kapcsolatait. 1922-ben, Bécsben alapította meg a Pán-Európai Mozgalmat, melynek célja egy “Új Világrend” létrehozása volt, melynek ve­zető államai az Egyesült Államok és a vele szövetséges, föderális államok lennének. E terv szerint a világkormány létrehozásának első lépése az európai integráció megindítása lenne. A kezdeményezés legelső támogatói között voltak olyan cseh politikusok is, mint Tomáš Ma­sa­ryk és Edvard Beneš, az anyagi alapot a dúsgazdag bankár Max Warburg teremtette meg a 60 ezer márka pénzbeli adományával. A Pán-Európai Mozgalmat Ignaz Seipel osztrák kancellár és Ausztria későbbi miniszterelnöke Karl Renner vezette. Később olyan francia politikusok tá­mo­gatták a mozgalmat, mint Léon Bloum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi. Az európai fasizmus felemelkedésével a Kalergi-tervet törölték, a Pán-Európai Mozgalmat szétverték, de a második világháború után, hála Kalergi fáradhatatlan és őrült tevékenységének, Sir Winston Churc­hill és a B'nai B'rith elnevezésű zsidó szervezet támogatásának, és olyan neves lapok mé­dia­támogatásának, mint amilyen a New York Times, a tervet végül elfogadta az Egyesült Államok kormánya. Ennek erdeményeképp a CIA végül belekezdett a terv végrehajtásába. A Kalergi-terv lényege könyvében – melynek címe: “Praktischer Idealismus” – Kalergi rámutat, hogy a jövő Európáját nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egyfajta „ember alat­­ti ember”, mely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye. Kalergi egyértelművé teszi, hogy Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbeli szí­nes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli gyö­kértelen és soknemzetiségű sokaság, melyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tudna uralkodni. Kalergi első lépésben az európai nemzetek önrendelkezési joguktól való meg­fosz­tását hirdette, a későbbiekben ezen nemzetek kiirtását tűzte ki célul tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgalmak révén. Ahhoz, hogy Európát egy új vezető réteg aka­dály­ta­lanul uralhassa, Kalergi egy feketékből, ázsiaiakból és fehérekből álló új, homogén faji ke­ve­réknépesség létrehozását hirdette. De ki lesz az ezen a népességen uralkodó új elitréteg? Ka­ler­gi erről is felvilágosít minket: A jövő embere kevertfajú lesz, a mai kor faji csoportjai és tár­sadalmi osztályai lassan, fokozatosan eltűnnek a tér és idő beszűkülése, az előítéletesség meg­szű­nése miatt. Az eurázsiai-negroid faj a jövő, mely küllemében leginkább az ősi egyip­tomiakra hasonlít. Ennek a fajnak a létezése fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani. Európa a judaizmus elpusztítása helyett – akarata ellenére –, kiművelte és erőssé tette ezt a né­pet, hogy ezen mesterségesen előidézett fejlődési irány során a jövő társadalmi elitjét ké­pez­zék. Egyáltalán nem meglepő, hogy az a nép, mely a gettók börtönéből szabadult, vált Eu­rópa új szellemi arisztokráciájává. Európa gondoskodása megteremtett tehát egy új, modern arisztokráciát, azokban az időkben, amikor a hagyományos európai, feudális arisztokráciát vég­leg szétzúzta a zsidó emancipáció (a Francia Forradalom mészárlásai nyomán).

Bár Richard Kalergi nevét egyetlen tankönyv sem említi meg, az ő elgondolásai képezik az Eu­rópai Unió eszmei alapját. A különböző etnikai kisebbségeket előtérbe helyező és védő in­tézkedések és jogszabályok összessége azzal a céllal született meg, hogy elősegítse az afrikai és ázsiai népesség európaiakkal való keveredését, hogy elpusztítsák identitásunkat, hogy Eu­rópa teljes népességét egy fajta keverék, mulatt fajjá homogenizálják. Ezen intézkedéseknek nem humanitárius célja van, hanem az, hogy megvalósítsák az emberiség eddigi legnagyobb népirtását, melyet a kíméletlen multikulturalista rezsim akar elkövetni. Minden második év­ben kiosztják a Coudenhove-Kalergi Európa-díjat azoknak az európaiknak, akik élvonalában álltak ennek a bűnös tervnek a végrehajtásában. A díjat többek közt olyan politikusoknak is megítélték, mint Angela Merkel és Herman van Rompuy.

A genocídiumra – azaz népirtásra – való szüntelen uszítás szerves részét képezi az ENSZ fel­hívásainak, mivel a világszervezet állandó jelleggel bevándorlók millióinak befogadását köve­teli Európától, hogy enyhítsenek az úgynevezett “demográfiai válságon”. Az ENSZ New York-i kirendeltségének a 2000. év január havában közzétett jelentése szerint – címe: “Im­mig­ration replacement: A solution to declining and aging population” – Európának 2025-ig 159 000 000 bevándorlóra van szüksége. Az ember elgondolkozik azon, honnan jöhetnek ezek a számok, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy nekünk X év múlva Y számú beván­dorlóra van “szükségünk”. Könnyű belátni, hogy a “demográfiai válságot” bőkezű család­tá­mo­gatási rendszerrel, családbarát értékrend közvetítésével és a családromboló devianciák hir­detésének a szankcionálásával könnyedén meg lehetne oldani. Nyilvánvaló, hogy az Európán kívüli génállomány beáramlása tönkreteszi népeink genetikai örökségét, a bevándorlásnak há­la egyszer megszűnünk létezni, mint egyedi faji és etnikai csoport. A különböző deszegre­gációs, multikulturalista és “rasszizmus”-ellenes intézkedéseknek az egyedüli célja az, hogy el­torzítsák népünket, hogy olyan ember alatti emberekké váljunk, akiknek nincs nemzeti iden­titása, saját kultúrája és történelme. Röviden összefoglalva a Kalergi-tervben foglaltak ala­pozzák meg a mindenkori kormányok azon intézkedéseit és jogi szabályozóit, melyek a honos Európai népesség tömeges bevándorlással való megsemmisítését tűzték ki célul. G. Brock Chis­holm az Egészségügyi Világszervezet egykori vezetője mesterien elsajátította a Kalergi- terv doktrínáját, ez teljesen egyértelmű a hangoztatott álláspontja alapján: “Amit fontos lenne megtenni az, hogy mindenhol korlátozzuk a születések számát és népszerűsítsük a – rasszok közötti – vegyes házasságokat a célból, hogy létrejöjjön egy globális emberfaj, egy olyan vi­lág­ban, melyet egy központi kormány fog teljes egészében irányítani. ”

Végkövetkeztetések

Ha körbenézünk korunk multikulturális társadalmában, nyilvánvalóvá válik, hogy Kalergi ter­ve a végkifejletéhez közeleg, mivel napjainkban Európa összeolvadása zajlik a harmadik vi­lággal. A faji keveredés pestise évente többezer kevert fajú gyermek megszületését ered­mé­nyezi, ők “Kalergi gyermekei”. A fősodratú média a félretájékoztatás és a bevándorláspárti ál­humanitárius propaganda kettős nyomásával akarja a honos európai embereket szüntelenül a sa­ját örökségük, identitásuk és származásuk megtagadására kényszeríteni. A dol­go­zók millióit megnyomorító globális kapitalizmus tányérnyalói szakadatlanul arról akarnak minket győz­ködni, hogy identitásunk megtagadása egy “nemes”, haladó és humanitárius cselekedet, hogy az ún. “rasszizmus” bűn és elítélendő. Mindezt azért teszik, mert mindannyiunkból vak, ato­mizált fogyasztókat akarnak nevelni, akik nem rontják nekik a “bizniszt”. Napjainkban min­den eddiginél fontosabb a rendszer hazugságai ellen küzdeni, hogy felébresszük az európai né­pek forradalmi küzdőszellemét, hogy kiálljanak nemzeti önrendelkezési és önszerveződési jogukért és felkeljenek a multikultikulturalista elnyomatás ellen! Mindenkinek látnia kell, hogy az európai integráció valójában csendes népirtás az európai gyökerű népek ellen, tehát nincs más választásunk, csak a forradalmi küzdelem létünkért, családjainkért, minden más alternatíva a nemzethalált jelenti!

Szerző: Andre Lowoa

A Nemzetközi Páneurópa Unió (Wikipédia)

Az egyik legrégibb európai egyesítési mozgalom, ami 1923-ban vette kezdetét, amikor Richard Coudenhove-Kalergi gróf felvázolta egy egyesült európai állam képét Paneuropa cí­mű kiáltványában.

„	A középkor keresztesháborúinak vörös keresztje a szupranacionális európai unió legrégibb szimbóluma. Ma a nemzetközi humanizmus jelképe. A NAP az egész világot besugárzó európai szellemet jelképezi.	”
– Richard Coudenhove-Kalergi a mozgalom szimbólumáról a napkeresztről (1923)

A szervezet célja a keresztény Európa egysége, ami mentes a "nihilizmustól, ateizmustól és er­kölcstelen konzumizmustól". "A kiemelt nemzeti érzületű emberek konfliktushoz, az hábo­rú­hoz, az pedig káoszhoz vezetnek." Politikai pártoktól független, de négy alapvető elve (sza­bad akarat, kereszténység, szociális felelősségvállalás és az európai integráció iránti elköte­le­zettség) alapján értékel politikusokat, pártokat és intézményeket. A Páneurópa Unió híres tag­jai között voltak Thomas Mann, Franz Werfel, Salvador de Madariaga, Charles de Gaulle, Aristide Briand, Konrad Adenauer, Franz Josef Strauß, Bruno Kreisky és Georges Pompi­dou. A náci Németország 1933-ban betiltotta a mozgalmat, a második világháború után azon­ban újjáalakult. Jelenlegi elnöke 2004 óta Alain Terrenoire, a mozgalom francia ágának igaz­ga­tója. Coudenhove-Kalergi gróf, a szervezet megálmodójának 1973-ban bekövetkezett halá­lát követően tiszteletbeli elnöke Habsburg Ottó volt, egészen 2011. évi haláláig. A Páneu­ró­pai Unió mozgalom sok európai országban jelen van, központi titkársága Münchenben talál­ható.

 

Pán Európa Mozgalom a fehér faj ellen

A 20. század elején, a köztudottan szabadkőműves bécsi újságíró, a Pán Európa Moz­ga­lom kitalálója, Richard Coudenhove-Kalergi gróf, díszgój, úgy gondolta: eljött az idő, amikor a legyengült fehér “korcs” faj felett végre erős és egységes “tiszta vérű faj” ural­kodjon! Uralkodni pedig - ismerte fel Amerika mintáján töprengve az áruló gróf -, egy kevert, színesbőrű, gyökértelen fajon lehet a legkönnyebben! Jöhetnek csor­dástól a míg­ránsok!!! (Nemzetközi Internetfigyelő)

Kalergi mégsem volt annyira elaljasulva, mint tanítványai, Juncker, Merkel és a többi Ka­lergi Díjas áruló. Kalergi megtervezte az EU zászlaját is. A mai szemmel nézve naivnak nevezhető Kalergi az EU zászlajának közepébe betervezte a keresztet. Az EU vezetői az európai népek gyilkosainak nevezhetők. Kihagyták a Kallergi zászló tervéből a keresztet. A többi maradt!

 

Az EU hivatalos, kereszt nélküli lobogója ma! Győzedelmeskedett Európa népei fölött!

És hát ebben van a lényeg, az eddigi főmondanivalót tekintve is, nem pedig abban,

hogy miket állít, kohol, vagy fantáziál a Szentszék. Az EU sajnos nem keresztény…

Még az EU alkotmányából is kimaradt a keresztény gyökerekre való hivatkozás.

Néhány kiegészítő meglátásom lenne az eddig elmondottakkal kapcsolatban.

A nagy német építőmester, néhai Helmut Kohn tekintete pl. skizofréniáról

ta­nús­kodik, de lehet, hogy a riadt szemek rejtett paranoiát is takarnak…

Félreértés ne essék, több képet is megpróbáltam róla letölteni, néhány le­-­

tölthetetlen, ám abban megegyeznek, hogy az említett „elmeproblémák”

je­­leit valamennyi magán hordozza. Nem lehet tudni, hogy ennek családi vi­szonyai,

felesége, betegsége (?) vagy egész álcázott politikusi életműve az eredendő oka. Ne­héz lehet egy építőmesternek őszintén keresztény hitet színlelnie. Vesd össze pl. Ma­ko­vecz Imre, a nagy templomépítő mester ellent­mondá­sok­tól terhes arckifejezésével.

Meglehet, minden építőmesternek ez a végső sorsa…

Orbán Viktor, miniszterelnökünk „elszólása” teljesen tudatos volt, tekintettel arra is, hogy ezen a szinten már senki nem mond véletlenül semmit. Tudni kell, hogy a nagy építőmester titulus csak a nagy páholyépítőket, a szabadkőműves nagymestereket il­le­ti meg; méghozzá annak analógiájára, hogy a világ nagy szellemét – aki nem azonos a keresztény Istennel! – A VILÁGEGYETEM NAGY ÉPÍTŐMESTERÉNEK nevezik, ami persze az egyik legfőbb szabadkőműves zsargon, szimbolika. Miniszterelnökünk szel­le­misége leginkább Makovecz Imréét, a nagy templomépítőét idézi, aki életében lé­nye­gében mindennel állandó harcban állt; későbbi hirtelen magasztalójával, Orbán Vik­torral éppen úgy, miként az építészet statikai törvényeivel vagy a keresztény építé­szet alapvető szellemiségével; végül mégis megdicsőült.

A mi illiberális és unorthodox – ami fedőnéven azt jelenti, hogy se nem liberális, se nem keresztény, tehát leginkább neokon! – miniszterelnökünk most búcsúlevelében jól elhelyezte az elhunyt Helmut Kohn-t az európai szabadkőművesség panthe­on­já­ban, mintha valaki egyáltalán felkérte volna erre. De a levelet szintén dekódolni kell, akkor nyeri el valódi, rejtett értelmét. Valódi jelentése egy szabadkőműves szó­za­t egy szabadkőműves építőmesterről a még élő, kompetens szabadkőműveseknek:

„Itt vagyok, ragyogok, legközelebb engem válasszatok!”

Vác, 2017. július 1.

Czike László